Megannyi helyesírási hibától szenvedő bejegyzés, a milyen helyett mijen/mien írása, vagyok helyett vok használata (tényleg csak az "agy" hiányzik) és a legjobb: Minek tanuljak verseket?

Az elmút napok 'élményei'. Megdöbbentő volt számomra mindegyik. Azon már nem is csodálkozom, hogy tizen-egynéhány éves csitrik értelmetlen posztokkal látják el a különböző fórumokat ráadásul teli hibával. Már tényleg nem csodálkozom. Csak egyszerűen bosszant a tudatlanság.

"Minek tanuljak verseket?" Ezt a mondatot minap drágalátos osztálytársam szájából hallottam. Elsőnek majdnem mondtam neki valami érdekeset de inkább hanyagoltam. Hiába adnék rá egy érthető okot, ugysem érné fel ésszel. Majd rájön, mikor nem tudja elmondani a gyerekének József Attila Altatóját vagy Petőfitől az Anyám tyúkját. Ráadásul egy ilyen emberfiával szálljak szellemi vitába, aki összekeveri Karinthy-t Kazinczy-vel úgy hogy a Tanár úr kéremet kellett (volna) elemezni.

Arról már nem is szólnék: ma megint a fejemhez kaptam, "bölcsész" - a szó legnegatívabb értelmében. De kérdem én ha nem lettek volna bölcsészek ma honnan ismernénk akármelyik írónkat/ költőnket?

Miért számít  különcségnek az, ha valaki olvas és gondolodik?

Manapság mit ér a tudás? főleg akkor ha az ember lánya épp irodalom- és művészetkedvelő?

Egy olyan világban, ahol sajnos egyre több a nem-gondolkodó csak a tömeget követő ember (Nietzsche Herdenmesch-e), mit tegyen egy gondolkodó ember, aki ráadásul egy elvont érdeklődési területen érzi jól magát (művészetek, irodalom, filozófia).

Világot megváltani nem tudunk. Csak kiállni a sorból és képviselni saját értékeinket.