Én is fiatal vagyok, tudom ilyenkor lázadni kell ráadásul alkalmazkodni kell a tömeghez is, mert ha nem akkor kívülálló vagy.

Már nem is tudom hol fogalmazódott meg bennem a téma, talán mikor éppen bementem egy konzultációra szóbeli előtt és valamelyik kis hetedikes majdnem fellökött ráadásul még neki állt feljebb. Na ez volt az a pillanat amikor rádöbbentem, én már hozzájuk képest 1980-as kiadású lehetnék. De azért felháborítónak tartom mindazt, mait a környezetemben látok.

Bevezetés után lássuk tehát a gondolatot.

Közösségi média. Semmi bajom nincs azzal ha valaki kapcsolatot tart vagy éppen megoszt valami érdekességet. Azt viszont felháborítónak tartom, hogy minden hétvégén az éppen aktuális haverjaival megörökített  'részeg vagyok' képet osztja meg. Pár ismerősömet többek között ezért töröltem. Kissé már unalmasnak tűnt, hogy kilencedikes/tizedikes létükre ilyeneknek adnak publicitást.  Arról már nem is beszélve, hogy egy-két lány úgy viselkedik ezeken a képeket mint egy hivatásos a Rákóczi-térről.

És ezzel a lendülettel elértünk a második témához. Öltözködés. Nálam még az a szokás élt, hogy öltözz normálisan, ízlésesen. Félre ne értsetek, nem vetem meg az ízlésesen dekoltált felsőket, ruhákat. Saját szabályom (és talán elég sokat követik) ha valamit már hangsúlyosan megmutatok akkor a többit úgy takarom, hogy az összhatás szép legyen -értsd: ha van erős dekoltázs akkor nincs rövid szoknyarész. Korosztályom átlagos méreteiben működik ez. Jóval fiatalabbaknál mindezt már meg se látom. Ami van (vagy épp nincs), azt tegyük közszemlére. Arról már nem is szólok semmit, amikor nem tudom eldönteni a fiúknál, hogy vajon ezt a férfi vagy a női osztályon vette (tudom hipszter-dolog és ezzel el van intézve).

Ideálképek. Itt nem is fűzöm hosszúra bekezdést. Kevés embert látok, aki az élhető kategóriát választja. Nem azt mondom legyen tunya de azért a sportolást tartsa olyan kertek között ami nem okoz sérülést vagy épp túlzott izomépítést. Számomra természetellenes ha valakin azt látom, hogy több időt tölt az egójával és a koditeremben mint a barátaival/családjával.

Korához nem illő viselkedés. Tizen-egynéhány éves csitriket látok cigizni és olyan témakörökről úgy beszélni, amibe néha belepirulok -pedig nem vagyok az a vénkisasszony fajta. Szemtelenségükről olykor már bunkóságukról már nem is beszélve.

Iskola. 'Minek az?!', hallom a kérdéseket. Lógjunk minél több óráról, készítsük ki a tanárokat, suli csak másodlagos stb. Tudom hozzátartozik a diákléthez minden ami nem a tanulás de aztán ne legyen az, hogy én vagyok a ma született bárány. Ja és persze egyértelmű: a tanár a hülye. Jó néha  tényleg így van (volt egy matek és egy fizikatanárom akikről inkább semmit mint jót) de azért bele kéne gondolni a másik oldal értelmébe.

Aztán meg jön az ötlet, hogy közgázra, orvosnak, műszaki pályán szeretne továbbtanulni az ember gyermeke: kettes-hármas tanulmányokkal vagy érettségivel hogy a jó istenbe akarsz? Bocs diákhitel vagy apuci fizeti. Az nem lett volna egyszerűbb ha legalább a fontos tantárgyakat maximumon nyomod és akkor nem kell fizetni? Talán erre hamar rájön a gyerek és belehúz vagy éppen nem érdekli és aztán csodálkozik ha nem siekrül továbblépnie.

Tudom már hosszan irományoztam így elértünk a végéhez.

Leszögezném, hogy mindezt általánosítva mondom úgy, hogy az ismerőseim között nagyon sok olyan ember van aki ezekből a témakörökből kilóg és remélem, hogy ti is ebbe a kategóriába tartoztok, nem a másikba. Bennem is vannak hibák, nem is kevés: én is tudtam volna jobban teljesíteni az érettségit -bár jeles lett de azért van bennem egy magar fokú maximalizmus, remélem azért azzal a közel 400 ponttal bekerülök, szurkoljatok:) 

Vissza a címre: az emberi méltóságot, értelmet és izlésességet metsük tovább

.